Egy felismerés a festményről egy évekkel ezelőtti tapasztalás után

Évekkel ezelőtt történt velem, amikor meditációkkal próbáltam utána járni előző életeimnek - amelyek nem voltak mindig kellemesek, és érdekes szerepeket kellett eljátszanom- hogy szerettem volna tudni, földi pályafutásom milyen hatással volt lelkemre, annak fejlődésére. Ezért egy éjjel lefekvés előtt meditáltam és arra kértem segítőimet, mutassák meg nekem, ha lehetséges, mi vár rám, vagy hol tartok most. A következőkre emlékszem: lebegek a semmiben szinte sötét van, majd egy hatalmas kapu körvonalazódik és egy kutyafejű hatalmas alak áll elém. Sokáig néz rám, majd a szívem tájékára teszi tenyerét..... tisztaszívű vagy beléphetsz... "mondja" a kapu szétnyílik, és fényes terembe lépek be, ahol ragyogó alakok öltenek szinte testet, összesen nyolcan, egyikük ragyogóbb csillogóbb fényesebb mint a másik. Hatalmas megtiszteltetésben van részem, lelkem földi munkáját fejhajtással nyugtázzák, körbevesznek fényükkel, átölelnek szeretetükkel. Olyan leírhatatlan állapotba kerültem, hogy napokig nem tudtam elmondani senkinek és végül egy barátomnak sírva meséltem el. Amikor István felemelkedett mester festményét megláttam, tele lett a szemem könnyel, mert éreztem ugyanazt az energiát, amit akkor, ismerős érzés kerített hatalmába. Torkom összeszorult a meghatottságtól. Ismerem ezt az "embert" ezt az alakot, vagy leginkább már energetikát hiszen ő bármivé alakulhat, mert felemelkedett mester. Nagyon jó érzés, hogy másnak is vannak ilyen élményei, köszönöm István, hogy megfestetted.

Viki